Imedias Kiadó   8651 Balatonszabadi, Honvéd u. 28.            30 576 6204         info@imediaskiado.com


Kezdőlap Balatoni klasszikusok "Sváb" könyveink

Ella Triebnigg: Sváb történetek (1926)

(Elbeszélések, a kötet eredeti címe: Goldene Heimat)


“A kék szemű, szőke császárné, Mária Terézia igazi német asszony volt. Úgy tett-vett a birodalmában, mint egy rendes háztartásban, amelyen a gazdaasszony rajta tartja a szemét, és ahol nem csak meghozzák a döntéseket, hanem ezek következményeit is folyamatosan figyelemmel kísérik.“ - ezek a mondatok jól jellemzik az írónő stílusát és szemléletét is.

   Írásaiban megjelennek a történelem nagy folyamatai és nagy személyiségei is, de a falusi svábok szemüvegén keresztül, akiket az írónő olyan jól ismert, és akik között - saját emlékezése szerint - a leginkább otthon érezte magát.

   Ella Triebnigg (Ella Stockinger), a budapesti születésű írónő a gyermekkori nyarakat a család Tolna megyei, Tevel melletti kastélyában töltötte, a „Schwäbische Türkei” világában. Felnőttként is  - már Bécsből - gyakran visszajárt ide.

   Az elbeszélésekben egy viharosan átalakuló korszak elevenedik meg, az első világháború, az amerikai kivándorlás, a gépesítés és városiasodás kora - és a sváb falvak lakói, akik a maguk módján igyekeznek megérteni a folyamatokat, és igyekeznek alkalmazkodni ezekhez.

   A kötet jól érzékelteti az írónő sokoldalúságát is, a történetek bemutatják a sváb falvak szigorú gazdálkodását és társadalmi tagolódását, szokásait, babonáit - a kötet egyben olvasmányos, humoros vagy éppen megrendítő elbeszélések gyűjteménye is

3100- Ft + postaköltség Megrendelhető emailen vagy telefonon

“A fuldai Hannes hivatása. Kulturtörténeti elbeszélés Mária Terézia korából


A kék szemű, szőke császárné, Mária Terézia igazi német asszony volt. Úgy tett-vett a birodalmában, mint egy rendes háztartásban, amelyen a gazdaasszony rajta tartja a szemét, és ahol nem csak meghozzák a döntéseket, hanem ezek következményeit is folyamatosan figyelemmel kísérik. Ennek megfelelően 1768-ban Mária Terézia először a „Kéziratot” adta ki, amelyben elrendelte egy udvari bizottság összehívását, hogy felgyorsítsa a magyarországi kamarai birtokok benépesítését, majd nem sokkal ezt követően egy „Figyelmeztetések” is napvilágot látott, amelyet ez a bizottság is átnézett. Ez a betelepedés feltételeit tartalmazta, és a német tartományok újságaiban tették közzé. Ezek után pedig számos jelentést is kért az eredményekről, aprólékosan átvizsgálta a bevándorlók lajstromait, és minden kérvénynek is egyenesen őhozzá kellett befutnia.

   Így történt, hogy a császárné egy napon kézhez kapta Johannes Rittmann folyamodványát, amelynek olvasásakor anyai tekintetén jóindulatú csodálkozás jelent meg, amely azonban nem akadályozta abban, hogy világos fejjel mérlegeljen mindent. A császárné már megszokta, hogy a legkülönbözőbb írások kerülnek a szeme elé, és minden sóhaj miatt, amely ezekből a kérvényekből kihallatszik, a kincstárnak is fáj a feje, mert a telepesek, akik el akarják érni Magyarországot, az Ígéret Földjét, nem ritkán üres zsebbel érkeznek meg Bécsbe. Hiába tették közhírré, hogy mindenki a saját kockázatára és a saját költségén utazik. De ugyan mi marad meg, amikor már ilyen messzire eljutnak? Az emberek igyekeznek megszerezni az útlevelet akkor is, ha hiányzik az útiköltségük, és anélkül is, hogy kellően mérlegelnék a tényeket.

   Most azonban egy olyan eset volt a császárné előtt, amilyen addig soha: az említett Johannes Rittmann, aki kertésznek mondta magát  mesterségére nézve, azzal indokolta a kérését, hogy a szülővárosából, Fuldából úgy tette meg az utat feleségével és öt kisgyermekével, hogy nincstelensége miatt a gyermekeit egy talicskán tolta. „Bolond egy fickó lehet ez,” gondolta a császárné. „A gyermekeit viszont biztosan nagyon szereti, és jobb otthont fog teremteni nekik, ez pedig dícséretes. Jobb, ha többet akarunk, mint ha kevesebbet.”

   Azzal belemártotta a tollát a tintába, és a kérelemből „tekintetbe veendő eset” lett.”

Részletek a könyvből: További részletek